A szakállas puska megjelenése nyitotta fel az emberek szemét arra, hogy a kézilőfegyvereknek helye van a csatában. Különböző konstrukciók jelentek meg erre az elvre alapulva. A fegyverek tömege viszont növekedett és az elsütéshez gyakran két ember volt szükséges, egy aki célra tartott egy pedig a kanócot kezelte. Az egyik jelentős áttörést az jelentette, hogy az eddig szabad kézben tartott izzó kanócot befogták egy karos szerkezetbe a kanóc izzó vége így mindig egy meghatározott ponthoz tudott hozzáérni. Ebbe a pontba helyezték az ún. felporzóserpenyőt amibe egy kis mennyiségű lőport helyeztek. Ez a gyúlyukon keresztül begyújtotta a csőben található lőportöltetet. A működtetést a lövész egyik kezével végezte, egyszerűen az emelőkar másik végét elfordította, hogy a kanóc hozzáérjen a lőporhoz. Így a minden lépést el tudott végezni egyetlen ember és a lövésznek sem kellett figyelnie arra, hogy hogyan ér hozzá a kanóc a serpenyőhöz.
2. videó: Egy kanócos muskéta használata. (Rugós feszítés nélküli)
Ezen fejlesztésnek köszönhetően megjelenhetett az irányzékszerkezet hiszen a cső felső része felszabadult az oldalra helyezett serpenyő használatával. Ez általában egy egyszerű, hasáb alakú céltüskéből állt a csőtorkolat közelében, hogy az irányzóvonal minél hosszabb legyen. A lövés kiváltása viszont még mindig relatíve sok időt követelt, a célzást követően mire a fegyver elsült a cél gyakran megváltoztatta helyét. Az elsütés ideje függött a kéz mozgatásának sebességétől. Újabb megoldás született az elsütőszerkezetek bölcsőjébe.
A kanócot fogjuk be a megszokott karos szerkezetbe egy kakas segítségével viszont ezt egy rugóval feszítsük meg, és így megfeszült helyzetbe rögzítsük. A mechanizmus legyen oldható egy billentyűvel. Az elsütőbillentyű meghúzásakor a megfeszített kar nagy (és mindig ugyanolyan) sebességgel lecsap a serpenyőre és kiváltja a lövést.
2. kép: Kanócos elsütőszerkezet: felporzóserpenyő (Pan), serpenyő takaró (Pan Cover), kanóc (Match), kakas (Lock/Serpent)
Az így készült szerkezet már nagy mértékben javította a fegyver pontosságát bár mint az szinte minden konstrukciónál természetes, voltak hátrányai is. Ezen fegyverek súlya igen nagy volt (gyakran meghaladta az 5kg-ot). A kanóc és a fekete lőpor is igen érzékeny volt a nedvességre ezért a XV. századi csatamezőkön csak kiegészítő szerepet töltöttek be elszigetelt sortüzekkel. Egyes hadvezérek viszont vegyesen alkalmazták őket íjászokkal. Burgundiai Merész Károly teremtette meg a világ első több fegyvernemből álló önálló egységét angol íjászok és muskétások összevonásával.
Az súly problémájára megoldást jelentett a villás támasz használata. Ezt a lövész a földbe szúrta lövés előtt és erre támasztotta fel a nehéz puskát.
Gyermekbetegségei ellenére a kanócos puskák megjelenése jelentős mérföldkő a kézi-lőfegyverek történetében.
